A Brexit, amely kifejezés jelentése „brit kilépés”, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésére utal. Ez az esemény nemcsak a brit politikát alakította át, hanem a globális dinamikát is befolyásolta. Ebben a cikkben a Brexit eredetét, okait, folyamatát és hatását vizsgáljuk, így nyújtva jobb megértést jelentőségéről.
Az Egyesült Királyság és az EU kapcsolata
Az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK), a későbbi Európai Unióhoz. Az évtizedek során az Egyesült Királyság és az EU közötti kapcsolat a szuverenitással és a szakpolitikákkal kapcsolatos nézeteltérések miatt feszültté vált.
Az euroszkepticizmus, vagyis az uniós integrációval szembeni szkepticizmus egyre nagyobb teret nyert, ami az újratárgyalást és végül az 1975-ös népszavazást követelte. A szavazók 67,2 százaléka egyetértett az EGK-ban maradással.
A 2016-os népszavazás
A politikai feszültségek sok évvel később, 2016-ig fokozódtak. A növekvő közvélemény elégedetlensége közepette David Cameron miniszterelnök népszavazást ígért az uniós tagságról. Ez az ígéret a Konzervatív Pártján belüli megosztottságot hivatott kezelni, és az uniós politikákkal elégedetlen szavazók megnyugtatását célozta. A 2016. június 23-án tartott népszavazás fordulópont lett a modern brit történelemben.
A népszavazási kampányok polarizálóak és szenvedélyesek voltak. A Leave kampány a szuverenitás visszaszerzését és a bevándorlás ellenőrzését hangsúlyozta, és ezzel a nacionalista érzelmekre apellált.
Eközben a maradás kampánya a gazdasági stabilitást, a kereskedelmi előnyöket és az elszigetelődés kockázatát emelte ki.
„A Leave-kampány megosztott volt” – jellemezte a helyzetet Paul Whitely professzor, az Essex Egyetem kormányzati tanszékének munkatársa.
„Volt a Boris Johnson által vezetett hivatalos kampány, amely a választók azon részét mozgósította, amely tisztességesnek és konzervatívnak tartotta magát” – folytatta.
„Aztán jött a Nigel Farage által vezetett, inkább nem hivatalos, alulról szerveződő kampány, amely úgy tűnt, hogy mozgósítja azokat, akik úgy érezték, hogy lemaradtak, és utat engedett a populista mozgalomnak.”
A 2016-os brit népszavazás vagy Brexit-népszavazás során a választókat arról kérdezték, hogy az Egyesült Királyság maradjon-e az EU-ban, vagy lépjen ki onnan. Végül a Leave oldal győzött, a szavazatok 52 százalékát szerezte meg a Remain 48 százalékával szemben.
51,9 százalék, azaz 17,4 millió szavazat támogatta az EU-ból való kilépést, míg 48 százalék (16,1 millió szavazat) az EU-ban maradást. Különösen Új-Angliában és Walesben volt erős a „hagyjuk el az EU-t” hangulat, míg Skóciában és Észak-Írországban a szavazók az EU-ban maradni kívántak.
Az Egyesült Királyság a kilépés mellett szavaz
A Leave-szavazást több tényező is befolyásolta. Először is, a gazdasági aggodalmak voltak a legfontosabbak. Sok szavazó úgy vélte, hogy az uniós tagság túlzott pénzügyi hozzájárulást igényel, azzal érvelve, hogy ezek a pénzeszközök a hazai prioritások javát szolgálhatnák. Másodszor, a szuverenitás jelentős kérdés volt. A kritikusok úgy vélték, hogy az uniós jogszabályok aláássák az Egyesült Királyság jogalkotási függetlenségét.
Emellett a bevándorlással kapcsolatos aggodalmak is táplálták a közvélemény elégedetlenségét. A szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályok a migráció növekedéséhez vezettek, ami egyesek szerint a közszolgáltatásokra nehezedő nyomással járt.
A félretájékoztatás is szerepet játszott, és a kampányígéretek – mint például a heti 350 millió font értékű pénzeszközök átirányítása a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatra (NHS) – félrevezetőnek bizonyultak.
Az Egyesült Királyság statisztikai hivatala „félrevezetőnek” nevezte a számadatot, amely rosszul tükrözi az Egyesült Királyságnak az EU-hoz fűződő pénzügyi kapcsolatait. Konkrétan az állítás nem vette figyelembe az Egyesült Királyságnak adott visszatérítést. A tényleges összeg közelebb volt a heti 250 millió GBP-hez.
Whitely professzor arra is rámutatott, hogy az Egyesült Királyság nem tapasztalt jelentős gazdasági fellendülést az 1973-as uniós csatlakozás után.
„Bár elismerjük a különbséget a csatlakozás és a kilépés között, úgy gondoljuk, hogy ha az EU-hoz való csatlakozás nem sokat változtatott a gazdasági növekedésünkön, akkor a kilépés sem lehet olyan rossz, mint ahogyan azt mondják” – fogalmazott.
Ezek a tényezők együttesen erős érveket szolgáltattak az EU-ból való kilépés mellett.
A visszavonási folyamat
A népszavazást követően az Egyesült Királyság a Lisszaboni Szerződés 50. cikke alapján megkezdte a kilépési folyamatot. Az 50. cikk, amely 2009-ben lépett hatályba, felvázolja azt a jogi folyamatot, amelynek során egy tagállam önkéntesen kiléphet az Európai Unióból.
Az 50. cikk három kulcsfontosságú rendelkezést tartalmaz. Egy tagállamnak értesítenie kell az EU-t a kilépési szándékáról, majd tárgyalásokat kell folytatni egy kilépési megállapodásról, amely a kilépés és a jövőbeli kapcsolatok feltételeit tartalmazza. Végül pedig a folyamatot az értesítéstől számított két éven belül be kell fejezni. Ez a folyamat meghosszabbítható, ha ll tagállam beleegyezik az időszak meghosszabbításába.
Ezzel hivatalossá vált a kilépés, és megkezdődtek a tárgyalások az Egyesült Királyság és az EU között. A tárgyalások középpontjában a kereskedelmi megállapodások, az állampolgári jogok és a határrendezés állt, különösen Észak-Írországgal kapcsolatban. A folyamat késedelmekkel és politikai zavarokkal járt, beleértve a miniszterelnöki vezetésben bekövetkezett két változást is.
Az Egyesült Királyság hivatalosan 2020. január 31-én lépett ki az EU-ból. Ezt követően azonban egy átmeneti időszak következett, amely mindkét fél számára lehetővé tette a megállapodások kiigazítását és véglegesítését. Ez az időszak 2020. december 31-én ért véget, és a jövőbeli kapcsolatokat egy új kereskedelmi megállapodás fogja meghatározni.
Az Egyesült Királyságra gyakorolt hatás
A Brexit hatása mélyreható és sokrétű volt. Gazdaságilag az Egyesült Királyságnak kihívásokkal kellett szembenéznie, többek között a kereskedelemben bekövetkezett zavarokkal és az uniós országokból érkező beruházások csökkenésével. A London School of Economics szerint az Egyesült Királyság EU-ba irányuló áruexportja 2022-ben 6,4 százalékkal csökkent.
Emellett a vállalkozásoknak új vámeljárásokban is el kellett igazodniuk, ami késedelmeket és megnövekedett költségeket okozott. Az új kereskedelmi akadályok a kisvállalkozásokat sújtották a leginkább, 14 százalékuk leállította az EU-ba irányuló exportját.” A Brexit miatt az Egyesült Királyságnak ki kellett lépnie az európai egységes piacról, illetve a belső piacról. Az Egyesült Királyság kilépése új kereskedelmi akadályokat hozott az EU-val szemben, valamint az EU-val folytatott kereskedelem volumenének csökkenését. Az uniós fogyasztók átlagosan 17 százalékkal többet fizetnek a világpiaci élelmiszeráraknál.
Ráadásul az Egyesült Királyságban volt a leglassabb a növekedés a többi G7-országhoz képest. Ezeket az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Németország, Franciaország, Olaszország és Japán alkotja.
Politikai szempontból a Brexit átformálta az Egyesült Királyság belső és külső viszonyait. Belföldön a régiók és politikai csoportok közötti megosztottságra világított rá. Nemzetközi szinten az Egyesült Királyságnak újra kellett definiálnia kapcsolatait, és önállóan kellett tárgyalnia a kereskedelmi megállapodásokról. Társadalmi szempontból a Brexit milliók életét változtatta meg, különösen az Egyesült Királyságban élő uniós polgárokét és az EU-ban élő brit állampolgárokét.
Társadalmi téren a Brexit az uniós tagállamokból érkező bevándorlás csökkenéséhez vezetett. Ennek következtében ez számos ágazatot érintett, például az egészségügyet, a felsőoktatást és a mezőgazdaságot.
Az északi szigeti jegyzőkönyv
Napjainkban az Egyesült Királyság és az EU kapcsolata tovább fejlődik. Mindkét fél dolgozik a folyamatban lévő kérdések, például az Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv megoldásán. Ez a keretrendszer a Brexit következtében felmerült kérdésekkel foglalkozik, különösen az ír határral kapcsolatban. A jegyzőkönyv célja továbbá, hogy megakadályozza az írországi kemény határ kialakulását, és betartja az 1998-as nagypénteki megállapodást.
A Nagypénteki Megállapodás, más néven Belfasti Megállapodás egy békeszerződés, amelyet 1998. április 10-én írtak alá. Célja az volt, hogy véget vessen az észak-írországi zavargásoknak, vagyis a „problémáknak”, amelyek az unionisták/lojalisták és a nacionalisták/republikánusok között zajlottak.
A Brexit miatt a nagy-britanniai és észak-britanniai vállalkozásoknak az áruk mozgatásához megnövekedett dokumentációs és vámáru-nyilatkozati követelményekkel kell szembenézniük.
Jövőbeli kilátások
Ami a jövőt illeti, a Brexit hosszú távú hatásai továbbra is bizonytalanok. Míg a támogatók egy virágzó, független Egyesült Királyságot vetítenek előre, a kritikusok folyamatos gazdasági és politikai kihívásokra figyelmeztetnek.
Összességében a Brexit mély társadalmi és politikai megosztottságot tükrözött. Megmutatta a nemzeti szuverenitás és a globális együttműködés közötti egyensúlyozás bonyolultságát. Mivel az Egyesült Királyság az EU-n kívül működik, döntései meghatározzák majd a jövőjét, és tanulságokkal szolgálnak más nemzetek számára.
Fotó: Sandro Cenni on Unsplash
